1.rész

  Matek óra,épp itt ülök és megesz az unalom.Szemeimet kiszúrják a már letört körmeim,megnézegetem őket közelebről,és rájöttem,hogy itt az ideje meglátogatni a manikűröst.Unottan figyeltem az óra ketyegését  és olyan volt mintha megállt volna az idő.Körbe néztem és már láttam,hogy mindenki ugyanúgy unatkozik mint én,mindenki pont úgy várta már azt a bizonyos hangot,ami a csengő volt.Mindig próbálok órákon arra koncentrálni amit a tanár mondd,de valahogy soha sem jön össze.Pár perc múlva megszólalt amire már oly rég várunk,erre mindenki felállt,és szaladt ki az osztályból.A tanár még mondott valamit de már senki sem figyelt rá. A szekrényem felé kanyarodom ahol mindjárt találkozok a lányokkal,Alisonnal és Victoriával. Ők a "legjobb barátnőim".Kivettem a könyveket a szekrényemből,amik kellenek a következő órámra ami francia volt. Mire becsuktam a szekrényemet,a lányok már ott voltak.
 -Helló.-mondta Alison vigyorogva.
 -Sziasztok-mondtam mosolyogva.
 -Készen álltok egy kis franciára?-kérdezte nevetve Victoria.
 -Oui madame!-mondtam neki mosolyogva mire mind elkezdtünk nevetni.
 Ez az egy óránk van amin mindhárman egy osztályban vagyunk,máskor csak én meg Alison vagyunk vagy én meg Victoria.Óra előtt megcsörrent a telefonom.
 -Ki az?-kérdezték kiváncsian a lányok.
 -Egy SMS,Ryantől.-mondtam nekik boldogan.
 Ryan a barátom.Nagyon rég együtt vagyunk,vagy 2 éve.Ő volt az első barátom,remélem ő lesz az utolsó is.Ryan most végezte el a sulit,úgyhogy van köztünk 2 év ami pont jó.
 -Olyan szerencsés vagy Emily.
 -Ó,Victoria-néztem rá-egy nap a te életedben is megjelenik majd az a bizonyos szőke herceg.
 -Ja,vagy épp a barna.-mondta Ali.
Csak bólintottam és úgy láttam Victoria is már boldogabb lett. 
Órák után a lányokkal együtt kimentünk a suliból.
 -Na,Em!-szólt Alison.-akkor jössz velünk plázázni?
 -Ahm,nem azt hiszem ma kihagyom.
 -Mi?!-csodálkoztak mindketten.
 -Nem tudok ma,csajok.
 -Miért nem?-kérdezte Victoria.
 -Mert...mert Ryannal találkozok.
 Erre mindketten elmosolyodtak és máris lazábbak lettek.
 -Akkor mit szólsz a holnaphoz?-kérdezte Alison mosolyogva.
 -A holnap szuper.-mondtam boldogan.
Ezután elválltak útjaink.Máris felhívtam Ryant aki azt mondta,hogy jön a suli elé. 
Várok egy pár percet és már itt is volt.
-Szia.-köszönt nekem és ezután karjai közé húzott.
-Hiányoztál-mondtam neki majd egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Te is nekem.-mosolygott.
Ezután elindultunk,nem tudtuk hova akarunk menni de nem is számított csak az,hogy vele vagyok. Kezeinket fogva mentünk és mentünk . Egy parkban vagyunk ahol minden csodálatos...volt,addig amíg Ryan telója megcsörrent. Egy percet vártam majd letette a telefont és így szólt:
-Bocsi,de mennem kell.
-Tessék?!De..alig találkozunk.
-Tudom,tudom...de majd bepótoljuk.-mondta bíztatóan.
-Mindig ezt mondod.
-Mindig komolyan is gondolom.
Erre nem volt mit mondanom,csak a földet néztem.
-Nézdd Emily,mennem kell de majd hívlak ...megígérem.
Sóhajtottam egyet,majd ránéztem és ezt mondtam:
-Oké...menj!
 Erre nyomott egy puszit a homlokomra és  már szaladt is. 
Ez már harmadjára,hogy így elmegy.Nem értem...mi történik? Csak itt ülök ebben a parkban ahova mindig járunk,csak ülök és a földet bámulom.
 Otthon egy könyvet olvasgatok,vagyis csak próbálok olvasni.Minden második sornál a telefonomat nézegetem abban reménykedve,hogy Ryan talán felhív.De hiába.Nem hív pedig megígérte.Hiába próbáltam nem rá gondolni,hiába próbáltam zenéket hallgatni mert mindegyikről csak ő jutott eszembe.Nem ment.Minden percben,másodpercben csak ezek a kérdések jártak a fejemben:Vajon miért nem hív fel?Vajon miért ment el csak így?Vajon már teljesen elfelejtett?Egyikre sem kaptam választ.Ilyenkor olyan jól esne valakivel beszélni ,egy olyan emberrel aki megért,aki tud segíteni akiben megbízom...sajnálom,hogy nincs ilyen személy az életemben.
 Későre jár ezért inkább nem várok többet.Nem hívott fel...

 
 
 

 

Prológus.

Képzeld el azt,hogy megvan mindened amit akarsz,egy boldog család,sok jó barát és egy tökéletes kapcsolat,mindened megvan amire csak vágysz.Ám egy nap,minden megváltozik.Képzeld el,hogy az akit annyira szerettél egy autóbalesetet szenved miattad.Minden megváltozna egy egész életre.Képzeld el,hogy senki se hisz neked,őrültnek hisznek pedig te tudod jól,hogy te csak az igazat mondod.Hirtelen mindent és mindenkit elveszítesz.Magányosan éled az életedet,de vajon mikor már minden reményed elszáll,vajon akkor kaphatsz még egy esélyt?